Nap, mint nap számtalan olyan szituációba kerülhetünk, amelyek próbára tesznek bennünket. Elromolhat az autónk, közlekedési dugóba kerülhetünk, megbetegedhet a gyermekünk. Határidős munkák nyomaszthatnak, de akár mi magunk is lebetegedhetünk. Az időjárás, konfliktusok is hozhatnak kihívásokat, nagyobb kiadásokról, ünnepekről, utazásokról, vizsgákról nem is beszélve… Ezek bármelyike felfogható stresszhelyzetnek. A lényeg, hogy valamilyen választ kell adnunk rájuk, valamilyen módon meg kell küzdenünk velük.

Alapvetően két csoportra oszthatjuk a stresszre adott válaszainkat, vagyis azt, hogyan próbálunk megküzdeni vele: problémaközpontú és érzelemközpontú módszerekre. A körülmények és az adott helyzet sajátosságai határozzák meg, hogy melyiket válasszuk.

Az első és egyben kulcskérdés, amit érdemes magunknak feltenni stressz esetén:

Tudok változtatni a helyzeten??

Amennyiben igen a válasz, és megfelelő az idő a változtatásra, a cselekvésre, akkor a problémaközpontú megküzdés módszereihez érdemes folyamodnunk.


Problémaközpontú megküzdés

Időgazdálkodás, time-menedzsment : Tipikusan akkor, amikor például határidős munkánk van, vagy egyszerűen olyan időszakot élünk, hogy összetorlódtak a feladatok, több színtéren is bizonyítanunk kell. Ilyen esetekben minden olyan eszköznek a bevetése hasznos lehet, amelyek javítják az időgazdálkodásunkat, énhatékonyságunkat.

Elemzés: A helyzet átgondolásával, elemzésével felmérhetjük milyen erőforrásokra, szakértőre vagy eszközökre van szükség, mi milyen kapacitással, teherbírással rendelkezünk ehhez, és láthatóvá tesszük, hogy adott esetben milyen külső erőforrásokat, segítséget, támogatást kell igénybe vennünk. Van úgy, hogy nem áll rendelkezésünkre elég információ, utána kell járnunk dolgoknak. Elképzelhető, hogy ki kell várnunk, és csak később tudunk cselekedni.

Tervezés: Egy nagyobb feladat, vizsga, kihívás, első ránézésre nagyon ijesztőnek, akár sokkolónak is tűnhet. Ilyenkor akár könnyen arra is gondolhatunk, hogy ez „nem fog menni..„. Azonban ha kisebb lépésekre bontjuk a folyamatot, és mindig csak az adott szakasz megoldására koncentrálunk, összességében hatalmas „hegyeket mozgathatunk meg”.

Fókusz: Előfordulhat, hogy egyszerre nagyon sok mindennel kellene foglalkoznunk, ami könnyen csökkentheti a hatékonyságunkat és növelheti a fenyegetettség érzését. Ilyenkor érdemes egyet kiemelni a feladatok tengeréből és csak arra koncentrálni. Az elmélyülés és a koncentráció csökkenti a stresszt.

Asszertivitás: Az igényeink tiszteletteljes, világos és határozott közlése. Pl. Rendben, a prezentációt elkészítem én, de a statisztikákat neked kell hozzájuk összeállítanod. / Ha nekem kell tanulnom a gyerekekkel, akkor neked kell elmosogatnod vacsora után.


Érzelemközpontú megküzdés

Amennyiben nem tudunk ráhatással lenni az adott helyzetre, nem tudjuk befolyásolni, kontrollálni azt, vagy várnunk kell a megfelelő időre a cselekvéshez, az érzelemközpontú módszerek segíthetik a feldolgozást, stresszoldást.

Társas kapcsolatok: A támogató, építő emberi kapcsolataink jelentőségét nem lehet eléggé hangsúlyozni. Számtalan tanulmány és kutatás szól erről. A legjobb stresszoldóink pozitív kapcsolataink. Akár egy jóízű beszélgetésről, akár egy kellemes társaságban, vidáman együtt eltöltött időről van szó, megkönnyebbül a lelkünk.

A relaxáció számos pozitív hatással bír. Mindamellett hogy beindulnak a szervezet öngyógyító folyamatai, elcsendesedik az elme, közelebb kerülhetünk önmagunkhoz, belső forrásainkhoz, tartalékainkhoz, újult erővel léphetünk tovább, egyéb hozadékai is vannak. Míg az alvás csak a tudatos elménk pihenéséhez vezet, addig a relaxáció képes a tudattalan elme ellazulását is elérni. A relaxáció segít eltávolodni a problémától, hogy egy másik perspektívából, más tudatállapotból könnyebben megtaláljuk a megoldást.

Meditáció: Szvámi Ráma gondolataival élve a meditáció egyfajta csendes, öszpontosított, ugyanakkor ellazult belső figyelmet jelent. Egyszerű technika, amelynek révén megtanulhatjuk, miként fordítsunk figyelmet önmagunk különféle szintjeire, miként értsük meg ezeket – a testet, a légzést és az elmét. A meditáló ember nyugodt elmére tesz szert, megszabadul mentális feszültségeitől. Ennek hatására javul immunrendszere, energiával tölti fel a testet és az elmét, csökken az alvásigény. A meditáció egy módszeres út, amellyel velünk született képességeinket fejleszthetjük a mindennapi életben.

Ima

„Az imapszichológiának ma már szintén tengernyi irodalma van, így jól tudhatjuk, hogy imádkozás közben a bal és a jobb agyfélteke között különleges harmónia jön létre, és erre az összes szervünk rendkívül hálásan reagál, hatására helyreállító, úgynevezett reparatív folyamatok indulnak el a szervezetünkben. Tehát, aki nem meditál, de vallásos és imádkozik, az ráeszmélhet arra, hogy ezzel még az egészsége helyreállításáért is sokat tesz.” Prof. Dr. Bagdy Emőke

Uram – Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie! Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk! Antoine de Saint-Exupery: Fohász

Kompenzáció: Amikor arra fókuszálunk, ami jól működik, ellensúlyozva azt, ami kevésbé. Pl. Annyira nem szeretem ezt a munkát, de nem kell sokat utaznom és a kollégáimmal is nagyon jól kijövök

Elfogadás: Azokkal a dolgokkal szemben, amelyeken nem tudunk változtatni, megpróbáljuk valahogy mégis emészthetővé tenni a számunkra. Ehhez segítségünkre lehet a humor, figyelemelterelés, vagy az altruizmus. Pl. Utálok prezentálni, de arra fókuszálok, hogy minél jobban és alaposabban felkészüljek. / Fárasztó nagyon a szüleimhez rohangálni hogy bevásároljak, de nagyon jó érzés, hogy tudok segíteni nekik.

Segítő beszélgetés: Egy jó barát, mentálhigiénés szakember, pszichológus felkeresése segíthet abban, hogy jobban rálássunk a bennünk zajló folyamatokra, biztonságos légkörben lehetőségünk legyen érzelmeink kinyilvánítására, tudatosítására, feldolgozására.

Átkeretezés: Egy kutatásban (2014) arra kértek önkénteseket, hogy karaokézzanak vizsgálatvezetők előtt. Két csoportra osztották őket. Az egyik csoport résztvevőit arra kérték, hogy fellépésük előtt azt mondogassák magukban, hogy „Izgatott vagyok”. A másik csoport tagjait pedig arra, hogy „Ideges vagyok”. Akik a pozitív megerősítést ismételték magukban, azoknak a tényleges teljesítményük és szubjektív érzeseik is sokkal kedvezőbbek voltak.

Az örök kérdés, hogy félig üres vagy félig teli a pohár, vagyis hogy mi milyennek látjuk. Hiszen ennek megfelelően fogjuk megalkotni egy helyzetről, életeseményről alkotott történeteinket, elbeszéléseinket. A pozitív újrafogalmazás, az adott helyzet jó oldalának kiemelése, a történésekben a pozitív tanulságok keresése hatalmas segítőerő.

Az alapvető döntési helyzet tehát az, amikor stresszhelyzetbe kerülünk, hogy lépjünk vagy tűrjünk? Cselekedjünk vagy elfogadjunk? Van lehetőségünk a megoldás irányába elmozdítani a dolgokat, vagy türelmet kell gyakorolnunk és el kell viselnünk hosszabb vagy rövidebb ideig a status quo-t. Bármi legyen is a válasz, érdemes tudnod, hogy több megküzdési mód lehetséges, ami közül választhatsz.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük