Az érzelmi tudatosság sokkal nagyobb mértékben határoz meg minket, mint gondolnánk. Jelentős hatással vannak döntéseinkre, kapcsolatainkra, mindennapjainkra, karrierünkre, vagy akár egzisztenciális boldogulásunkra.

Ehhez képest, alig foglalkozunk az érzelmeinkkel, az iskolákban nem tanították meg nekünk mit kezdjünk velük, hogyan kezeljük azt, ha például mérgesek vagyunk, mit kezdjünk a szomorúságunkkal vagy éppen a félelmeinkkel. Az érzelmeinkkel való együttélés nem mindig egyszerű, hiszen van úgy, hogy teljesen a hatásuk alá kerülünk, ami ijesztő lehet, önmagunk és a kívülállók számára is. Jelentősen el tudják torzítani érzékelésünket, cselekedeteinket. Azzal, hogy jobban megismerjük érzelmi működésünket, stílusunkat, magatartásunkat, az élet szinte minden területén nagyobb tudatossággal élhetünk. Az érzelmi tudatosság az önismeret része.

Milyen az, amikor érzelmileg kiegyensúlyozottak vagyunk?

Amikor érzelmi egyensúlyban vagyunk, elevennek és nyugodtnak érezzük magunkat. Az érzéseink kellően magas izgalmi szinten vannak ahhoz, hogy energikusnak érezzük magunkat és értelmet találjunk az életben, ám nem annyira, hogy elárasszanak bennünket, vagy kicsússzon a kezünkből az irányítás.

Ha kibillenünk és elveszítjük ezt az egyensúlyt, akkor vagy

  • Fokozottan felpörgünk, túl magas lesz az izgalmi szintünk, könnyen szétesünk, vagyis a káosz állapota felé sodródunk.
  • Ha a másik irányba billenünk ki, akkor épp ellenkezőleg, nagyon alacsony lesz az izgalmi szintünk, ilyenkor a nehézkesség és depresszió lehúzó erőit, vagyis a merevség állapotát érezzük.

Mindkét véglet kimeríti az életenergiánkat.

harmonia aramlas

Leginkább az integráció folyója képpel lehet érzékeltetni ezt a megközelítést. A folyó jelképezi a harmonikus áramlást, ahol az elkülönülés és összekapcsolódás ritmusában vagyunk. Jellemzői még ennek az áramlásnak a rugalmasság, az alkalmazkodókészség, a koherencia, az energikusság és a stabilitás. A két part pedig, ahol megakad az áramlás, az a káosz és a merevség.


Az érzelmek kialakulása

Mindegyik érzelemnek van valamilyen kiváltó oka, tehát csak úgy maguktól nem alakulnak ki. Kiváltó ok lehet egy inger, pl. meglátok valamit, amitől félni kezdek, de lehet egy gondolat, egy emlék, és persze egy esemény is. A kiváltó okot, az automatikus helyzetértékelés követi, vagyis az az értékelő folyamat, aminek köszönhetően megjelenik bennünk az érzelem. Az automatikus helyzetértékelésben több agyi terület is részt vesz, ennek eredője lesz végül az az érzelem, ami megjelenik bennünk. De természetesen lehet az is az értékelés eredménye, hogy nincs szükség semmilyen érzelemre, ekkor nem jelenik meg bennünk érzelem. Az automatikus helyzetértékelés rendkívül gyorsan történik, ezt igazából nem is szoktuk érzékelni, csak magát az érzelmet.

Az érzelmek ereje

Előfordulhat az, hogy nem vagyunk tudatában annak, hogy egy adott érzelem hatása alatt vagyunk, mások szólnak és így vesszük észre, de nem ez a jellemző. Sokkal inkább az van, hogy tudatában vagyunk, hogyan érzünk. Az átélt érzelmet teljes mértékben helyén valónak, igazoltnak érezzük. Nem kérdőjelezzük meg a tetteinket, és a szavainkat sem. Ez az, amikor az érzelmek sodrásában vagyunk.

Ez a sodrás, az ellenállás állapota. Amíg benne vagyunk, egyszerűen nem vagyunk képesek tisztán látni. Csak olyan információk jutnak el a tudatunkig, amik alátámasztják az éppen megélt érzelmet. Nem férünk hozzá ahhoz a tudáshoz (akár a fejünkben van, akár körülöttünk), ami ellentmondana neki, vagy megkérdőjelezné az érzelmet. Vagyis amíg tart az ellenállás állapota addig nem tudjuk megfelelően átlátni a helyzetet, amiben vagyunk. Az adott érzelem szűrőjén keresztül látjuk a világot és mások cselekedeteit.

Érzelmi válaszaink

Miután nagyon könnyű az érzelmek befolyása alá kerülni, ezért könnyen előfordulhat, hogy kapcsolatainkban, vagy bizonyos helyzetekben, érzelmi válaszaink nem helyénvalóak. Ez háromféleképpen is megnyilvánulhat:

  • Megjelenik bennünk egy érzelem, ami teljességgel jogos, de nem vagyunk képesek a megfelelő intenzitással kimutatni azt. A legtipikusabb példa erre a harag, amikor megbántva érezzük magunkat és felemeljük a hangunkat, egy olyan helyzetben, ahol ez egyáltalán nem indokolt. Mert például adott esetben a másik nem is vette észre, hogy megbántott minket. Tehát van úgy, hogy teljesen érthető, hogy mérgesek vagyunk, de ezt nem tudjuk úgy kimutatni, hogy ne bántsuk meg a másikat. Vagy teljesen jogos lehet, hogy félünk attól hogy elveszítjük a párunkat, de ez a félelem a féltékenység során indokolatlanul intenzív lehet.
  • Aztán van olyan, hogy van bennünk egy érzelem, de nem tudjuk megfelelően kimutatni. Nagyon egyszerű példa, szeretünk valakit, de mégsem tudjuk tisztán kifejezni felé. A viselkedésünk, cselekedeteink nincsenek összhangban azzal, amit érzünk.
  • És végül van olyan is, hogy nem a megfelelő érzelmet éljük át, téves az átélt érzelem. Nem az a gond, hogy túlságosan félünk, nem is az, hogy rosszul mutatjuk ki, hanem az, hogy egyáltalán nem kellett volna félnünk. Semmi okunk nincs rá, mégis féltékenyek vagyunk. Nem tettünk semmi rosszat, mégis szégyelljük magunkat. Senki nem akart minket bántani, mégis megsértődünk…stb.

Hogyan tudjuk fejleszteni érzelmi tudatosságunkat?

Hogyan tudjuk elérni azt, hogy amikor egy érzelem hatása alá kerülünk, akkor is kézben tudjuk tartani az irányítást? Mit tehetünk azért, hogy ne sodorjanak magukkal az érzelmeink?

Természetesen, ha az okot meg tudjuk szüntetni, akkor eleve sok olyan érzelemtől meg tudjuk magunkat kímélni, ami problémát okoz. A kognitív pszichológia álláspontja az, hogy az érzelmet megelőzi egy gondolat és ez a gondolat az, amiből aztán megszületik az érzelem. Tehát a gondolkozásunk, belső meggyőződéseink megismerésével és megváltoztatásával hatni tudunk az érzelmi világunkra. Lehet olyan például, hogy valakinek az a belső meggyőződése, hogy ő nem szerethető. Egy ilyen meggyőződésből nagyon sok negatív gondolat származik, amiből aztán jönnek a negatív, vagy lefelé húzó érzelmek. Ezzel egyébként nincs feltétlenül tisztában, hiszen ez egy elég mélyen fekvő mentális működés, ezt első körben tudatosítani kell, majd nyilván átprogramozni.

A másik mód az lehet, ha az értékelési tudatosságunkat fejlesztjük, vagyis az automatikus helyzetértékelést elnyújtjuk, vagy megváltoztatjuk. Ez a folyamat azonban annyira gyorsan zajlik bennünk, hogy ennek befolyásolása csak egyes jógik képessége.

A következő szint az impulzus tudatosság: az automatikus helyzetértékelés után, de még a cselekvés előtt történik. Ha erre a szintre eljutunk, akkor ezen a ponton eldönthetjük, hogy engedünk-e az impulzusnak. Ehhez a tudatossághoz több éves meditációs gyakorlat szükséges.

És végül létezik az érzelmi tudatosság (éber figyelem, reflektív tudatosság, gondos mérlegelés), ezen a szinten képesek vagyunk:

  • önmagunk megfigyelésére az érzelmi epizód közben
  • felismerjük, hogy érzelem hatása alatt vagyunk
  • mérlegelni tudjuk, hogy a reakciónk igazolt-e vagy sem
  • képesek vagyunk a dolgok átértékelésére, ill. ha nem jár sikerrel
  • irányítani tudjuk szavainkat és tetteinket.

Az érzelmi tudatosság képessége fejleszthető és életünk mindennapi részévé tehető. Ahogy sikerül ezt kimunkálni magunkban, úgy egyre rendezettebbnek érezzük magunkat, és jobban tudjuk irányítani érzelmi életünket.

Hogyan fejleszthető?

  • ha megértjük, mi váltja ki az egyes érzelmeket (minél jobban megismerjük az érzelmek természetét)
  • képesek vagyunk a kiváltó okok azonosítására (Ez egy önismereti munka. A lényeg, hogy valamikor, életünk során kialakult bennünk egy séma. Ha például gyerekkorunkban szüleink vagy egy tanárunk megszégyenített, akkor felnőttként is sokkal érzékenyebben reagálhatunk egy tekintélyszemély kritikájára.)
  • testi érzetek ismerete, érzelmek érzésének tudatosítása, odafigyelés a fiziológiai változásokra (például harag közben hő és feszültség)
  • jobban odafigyelünk mások érzelmeire
  • érzelmi napló vezetése
  • tudatos jelenlét alapú gyakorlatok, jóga, meditáció.

Természetesen ez egy hosszabb folyamat, és vannak bizonyos tényezők, amik nehezítik, az érzelmi tudatosságunk emelését ill. alkalmazását:

  • ha nagyon intenzív az átélt érzelem
  • az esemény összecseng az evolúciós témák egyikével
  • ha új, azonosítatlan forgatókönyvvel van dolgunk
  • olyan hangulatban vagyunk, ami hajlamosít az adott érzelemre
  • fáradtak vagyunk
  • testi fájdalomtól szenvedünk
  • affektív stílus: ha pl. vki jellemzően hirtelen és intenzíven kerül érzelmi hatás alá.

Szokták tőlem kérdezni, hogyan tudják csökkenteni magukban dühös kitöréseiket. Azt gondolom, hogy az első legfontosabb dolog, hogy le kell lassulni és visszarendeződni középre (lásd folyó ábra). Másrészt pedig érdemes megértenünk, hogy az érzelmek hogyan is működnek bennünk, és mit tehetünk azért, hogy megszokott sémáinkat, automatizmusainkat meghaladjuk, felülírjuk.

Felhasznált irodalom: Paul Ekman: Leleplezett érzelmek. 2011., Daniel J. Siegel: Elmetudatosság. Ursus Libris 2010.

Ez is érdekelhet

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük